rendező: James Ivory
szereplők: Anthony Hopkins, Emma Thompson, James Fox, Christopher Reeve, Peter Vaughan, Hugh Grant

Az előző munkahelyem lehetővé tette, hogy nagyon sokat filmezzek. Nem egyszer előfordult, hogy három-négy filmet is meg tudtam nézni alkalmanként, a sorozatokról nem is beszélve. Ebben a két és fél évben ismertem meg – és hallgattam végig már akkor archívumból – A hét mesterlövésze című, a filmszeretők körében rendkívüli népszerűségnek örvendő rádióműsort, mely számomra addig sok ismeretlen filmet ajánlott. A Napok romjai is egy az ilyen mozik közül, amit majd’ öt év után néztem újra.

James Ivory, amerikai rendező (aki egyébként 2018-tól minden idők legidősebb Oscar díjasa) a kosztümös filmek nagy zsenije. Legyen szó akár egy a XVIII., XIX. vagy akár a XX. században játszódó történetről, biztosak lehetünk benne, hogy különlegesen precízen megrendezett művet fogunk látni. Ezek közül is kiemelkedik az 1900-as évek első felének angol arisztokráciát bemutató aranytrilógia, melynek záró része az Angliában élő japán író, Kazuo Ishiguro, azonos című regénye alapján készült The Remains of the Day.

A színfalak zárt ajtói mögött Darlington Hall kiemelten fontos szerepet játszott a két világégés között Európa és így a világ formálásában. Prominens személyek, befolyásos üzletemberek és még fontosabb politikusok adták a kilincset egymásnak a nyugat-angliai birtokon. Ennek az egyáltalán nem elhanyagolható kastélynak a főkomornyikja Stevens, a minden szempontból tökéletes munkaerő. Az ő nézőpontjából tekinthetünk vissza a kastély és lakói életére egy levelezésen keresztül, s döbbenhetünk rá, mennyire gyorsan suhan el az élet mellettünk… A mindig, minden helyzetben a legjobb választás mellett döntő főkomornyik szeme előtt évtizedeken át az a cél lebegett, hogy ő legyen a legjobb a munkájában. Mindez visszafordíthatatlan eseményeket hozott magával: hagyta egyedül meghalni az apját és eltékozolni egy kivételes nő szerelmét… Vajon megéri mindent feláldozni a karrierért? Vajon az érzelem, vagy az értelem az előbbre való? Vajon van második esély? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film, meglehetősen nagy sikerrel…

Stevens és Miss Kenton jelleme, illetve a különböző helyzetekre adott reakcióik a film legnagyobb erényei közé tartoznak: az alapvetően modoros és érzelemmentes komornyikot nem lehet kizökkenteni a nem éppen monoton hétköznapokból, aki felelősségteljesen végzi munkáját, s csak nagy ritkán nyilvánítja ki saját véleményét, mert teljes meggyőződéssel vallja, hogy mindez ebben a pozícióban nem is feladata… A házvezetőnő viszont ennek ellenkezőjét képviseli: heves, érzelmekkel teli, aki nem tudja és nem is akarja magában tartani a véleményét. A kettejük közti dinamika ábrázolása egészen parádés, ami két emlékezetes – a főkomornyik szemérmesen titkolná olvasott könyvét, de a házvezetőnő kierőszakolja azt, illetve mikor Stevens borosüveggel a kezében belép a síró Miss Kentonhoz – jelenetben csúcsosodik ki!

A film művészetileg olyan magasságokban jár, mint nagyon kevés társa. Anthony Hopkins és Emma Thomson színészi kifejezőeszközeinek teljes tárházát vonultatják fel, melyek közül nem lehet kiemelni egyet sem a kimagasló teljesítmény miatt (szorosan ideértve Reviczky Gábor és Kovács Nóra szinkonszínészi teljesítményét is): testtartás, testbeszéd, arcmimika, egy-egy reakció, mozdulatok, hanglejtés, hangszín, mind-mind harmonikusan egészítik ki egymást, mellyel kerek egész lesz a színészi játék és még hitelesebben mutatják be a korszellemet.

Nem tudok elmenni a film zenéje mellett sem szó nélkül. Richard Robbins elsősorban a Merchant Ivory Productions által készített filmekhez komponált zenét, mely sokat segít a hangulat fokozásában: a fő téma lendülete és zaklatottsága magával ragadó, ez mellett pedig minden jelenetet dramaturgiailag vagy felerősíti, vagy letompít. Tökéletes!

Talán nem meglepő, hogy a legmagasabb polcra helyezem a filmet, kizárólag a legeslegnagyobbak mellé! Az általam látott filmek közül minimum TOP10-es a film! Mindezek mellett a sors furcsa fintora, hogy pont a Napok romjai nem nyert egyetlen komoly díjat – többek között 8 Oscar-jelölés ellenére sem – az aranytrilógia darabjai közül, de ez senkit se tántorítson el a film megtekintésétől. Kivételes alkotás, melynek megtekintése kifejezetten ajánlott!