rendező: Alfonso Cuarón
szereplők: Clive Owen, Claire-Hope Ashitey, Julianne Moore, Michael Caine

Egészen elképesztő, mekkora dominanciával rendelkeznek a mexikói rendezők az utóbbi évek Oscar-gáláin. Az utolsó hat Legjobb rendezőjének díjai közül ötöt a közép-amerikai ország legjobbjai kapták meg a következő sorrendben: 2014: Alfonso Cuarón – Gravitáció, 2015: Alejandro González Inárritu – Birdman, 2016: Inárritu – A visszatérő, 2018: Guillermo del Toro – A víz érintése, 2019: Cuarón – Roma. Ez akkor is figyelemre méltó a Három amigo-tól, ha jókora presztízsveszteségen ment keresztül az elmúlt években az Aranyszobor megítélése… Mostani ajánlóm Cuarón egy korábbi mozijáról szól!

London, 2027. Vezető hírként adják le mindenhol a Föld legfiatalabb emberének, a 18 éves, Buenos Aires-i Diego Ricardo halálhírét. Az emberiség a kihalás szélére sodródott, mivel az évtizedes, titokzatos járványra nincsen megfelelő ellenszer, így a nők nem tudnak teherbe esni. Mindez olyan mértékű társadalmi, politikai és gazdasági krízist idézett elő nemzetközi szinten, hogy egyedül az Egyesült Királyság – katonai diktatúra bevezetésével – képes megfelelni többé-kevésbé ezeknek a kihívásoknak.

Ilyen környezetben ismerjük meg Theot, a lezüllött, alkoholistává lett egykori aktivistát, aki régi kapcsolatait bevetve segítséget nyújt régi társának és szerelmének, a titkos ellenálló szervezet, a Halak vezetőjévé vált Juliannak: úti okmányokat szerez egy fiatal lánynak, amivel sikerülhet kimenekülnie az országból. A cselekményben akkor következik be a nem várt fordulat, amikor megtudja a menekült lány, Kee motivációját…

A film egy 1992-es regényen alapul, melyet P.D. James, angol krimi-írónő jegyez. Bár a film lazán kapcsolódik a könyvhöz, a lényeget mégis remekül tolmácsolja és remekül játszik el a gondolattal: Milyen lenne az emberiség jövője, ha elvesztené nemzőképességét?

A történet lassan építkezik, ami egyfelöl szükséges, hisz be kell mutatni, milyen körülmények között élnek az emberek, milyen dinamikák mentén hozzák meg döntéseiket, de éppen azon a határon belül mozog, amivel még nem veszítjük el az érdeklődésünket a film iránt. A forgatókönyv ilyen szempontból klasszikus, mivel a harmadánál elérkezünk a csúcsponthoz, mely fő mozgatórugója az történetnek.

Clive Owent nem tartottam különösen nagy színésznek, és ez az alakítása sem győzött meg az ellenkezőjéről. Julian Moore szokás szerint remekel, de a legnagyobbat Michael Caine hozza a hippi újságíró szerepével. A képek egészen kivételesek, mely annak tudatában nem meglepő, ha tudjuk, az az Emmanuel Lubezki fényképezte, aki rekordnak számító egymást követő három évben lett a Legjobb operatőr (2014, 2015, 2016) az Amerikai Filmakadémia szerint…  Ezen kívül említést érdemel még a film végén lévő „Megváltó-jelenet”, mely képes valódi drámát csempészni a disztópikus történetbe – ezzel is emelve A Children of Men értékét.

Bár a katarzis elmaradt Cuarón filmje végén, mégis rendkívüli alkotásnak vélem, amit kötelező megnézni. Mind a film sztorija, mind az emberi, kapcsolati és hitbéli értékek közvetítése miatt ott van a legjobb posztapokaliptikus filmek listáján!