rendező: Rob Reiner
szereplők: Corey Feldman, Jerry O'Connell, River Phoenix, Wil Wheaton, Kiefer Sutherland

Klasszikus gyerek-roadmovie Stephen King novellából, River Phoenix-szel? Bármikor jöhet! Mondom ezt úgy, hogy a hetekben találkoztam először az Állj mellémmel, ezelőtt fogalmam sem volt, hogy egyáltalán létezik – bár ez nem a film szegénységi bizonyítványa…

Régi idők nyara, lepukkant, oregoni kisváros, két rivális banda – és egy túra. Ezekkel a szavakkal lehetne a legfrappánsabban jellemezni a filmet, mely parádésan mutatja be az ártatlanság elvesztését. A történet 1959 nyarán játszódik, a King-művek egyik kultikus helyszínén, Castlerockban, ahol négy, 12-13 éves kissrác ölébe pottyan életük sztorija: az egyikük bátyjától meghallják, ahogyan egy balul elsült balhéról és egy feltételezett hulláról beszélnek… Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy a nyári szünetben látványosan unatkozó barátok felkerekedjenek és egy háromnapos túra keretein belül kiderítsék, hogy valóban meghalt-e Ray Brower?

Öröm volt a mostanában oly kevéssé jellemző egy klasszikus történetmesélést nézni, ahol bár jó az alapsztori, mégsem ez a legerősebbje a filmnek. A négy kiskamasz kiválasztása remekül sikerült, remekül működnek együtt, és külön-külön is. Mindegyik karakter élettel van telve, bár nem kapunk sokat a múltjukról, mégis együtt tudunk érezni mindegyikkel, legyen az a bátyját elvesztő Gordie, akár a folyamatos piszkálódások célpontja, Vernie, vagy a legvagányabb, de ezzel a legérzékenyebb Chris.

Nagy erőssége ezeken kívül a Stand by me-nek a csodálatos fényképezés, illetve az ezzel kéz a kézben járó hangulatteremtés is.  A film el tudja érni, hogy bele tudsz feledkezni a sztoriba, ott sétálsz a fiúkkal együtt a vasúti síneken, és együtt izgulsz a tábortűz mellett Gordie történetén.

Szépen öregedett meg az Állj mellém. 1986-ban mutatták be az USA-ban, de akár ma is rendezhetnék: mivel a mai oly trendi szuperhősfilmek mellett meg vagyok győződve a klasszikus történetmesélés abszolút szükségességéről, ma is szükség lenne ilyen filmekre, ahol nem vizuális trükkökre és szemfényvesztésre van kihegyezve a produktum, hanem a hagyományos értékekre…

Aki az ünnepek közeledtével szeretne kicsit lelassulni és elmélyülni a FILM-ben, nézze meg az Állj mellémet, nem fog csalódni!