Rendezte: Guy Hamilton
Szereplők: Sean Connery, Gert Fröbe, Honor Blackman, Shirley Eaton

Nehéz szülés volt. Egy hajszálon múlt, hogy ne pontozzam le nézhetetlenre a nagyérdemű által legjobb Bond-filmnek tartott részt. Háromszor kezdtem el, hogy végül negyedszerre beszippantson. Kell hozzá az alkalom és a ráhangolódás, hogy valóban meglásd az értékeit ennek a több mint 55 éves filmnek. De ha elkap, igazán fogod élvezni!

Guy Hamilton négyszer rendezhetett filmet Őfelsége Titkosügynökéről, a sorban ez volt az első, és az első, mely valódi, osztatlan sikert ért el mindenhol, legyen az néző vagy kritikus. Ezek mellett sok tekintetben tekintik az első, igazi Bond-filmnek a Goldfingert, mivel több olyan lényeges részlet is itt kapott hangsúlyt, ami nélkül ma elképzelhetetlen lenne egy 007-es mozi: a főcímben először itt láthatjuk Sean Connery-t a legendás pisztoly elsütéssel, itt kapta meg az Aston Martin DB 5-öt James, ami összesen hét filmben szolgálta a világ legjobb titkosügynökét, valamint itt szolgálták először kütyük a sztárkémet, de a skót legenda, Connery is ebben a filmben érezte meg először, milyen igazán a ”rázva, nem keverve” életérzés!

Az alapsztori természetesen egyszerű, mint mindig: adva van a világ legnagyobb aranykészletével rendelkező mágnás, Auric Goldfinger, aki minden képzeletet felülmúló rafináltsággal kívánja megszerezni a világuralmat. Némi furcsaság, hogy ebben az esetben nem terroristaszervezetről, de még csak nem is fegyverektől kell tartania a világnak, hanem csupán egy megalomán pojácától, akinek semmi sem elég, és minden IS kell. Ezen a ponton éreztem meg a jamesbondosságot, vagyis nem gondolta túl komolyan magát a film, és képes volt egy olyan főgonosz karaktert rajzolni, akiről senki sem hiszi, hiheti, hogy valóban képes lenne megvalósítani a tervét. Ezt tetézi az egyik legklasszabb kiegészítő elem a filmben, ami természetesen a cilinderes szumóbajnok, Oddjob, akinek parádés pillanatai vannak végig a moziban.

Néhány szót még a hangulatteremtésről! Kifejezetten erős helyszíneken játszódik a mese: Latin-Amerika, Miami, Svájc, London, Louisville. Mindegyik szintér kifejezetten karakteres, gondoljunk csak akár a pálmaszoknyás kreolbőrű táncoslányokra, a korszakot remekül idéző, pazar szállodakomplexumokra, vagy éppen a lovardával egybekötött ranchra! Bárhol is forog a kamera, érzed, látod, hogy remekül dolgoztak a díszlettervezők!

Nehezen kezdődött a kapcsolatom a Goldfingerrel, de be kellett látnom, hogy egy kifejezetten szórakoztató filmet tisztelhetünk benne, ami igenis értékes alkotás. Ezzel a filmélménnyel még inkább megerősödött bennem, hogy nem szabad elsőre megítélni egy filmet, mert sokszor lehet, hogy nem vagyok felkészülve az adott képsorokra...

Nézzétek meg nyugodtan a Goldfingert, egyszer tuti, hogy élvezni fogjátok, de az is lehet, hogy örökké rabul ejt a hangulata!