amerikai dráma, sorozat
producer, író rendező: Peter Berg
kreatív producer, író: Jason Katism
szereplők: Kyle Chandler, Connie Britton, Aimee Teegarden, Brad Leland, Taylor Kitsch, Jesse Plemons, Zach Gilford, Derek Phillips, Blue Deckert, Minka Kelly, Adrianne Palicki, Scott Porter, Gaius Charles

2006-ot írunk, amikor olyan sorozatok futottak, mint a 24, Lost, Dr. House vagy éppen a Dexter. Mind a mai napig etalonként tekintenek a sorozatjunkiek mindegyikre, mint a műfaj legjobbjaira. Sőt! Évek óta visszatérő kérdés, melyik Minden idők legjobb sorozata? Az imént felsoroltak rendre ott vannak a legjobbak között… Tehát ebben az igazán veretes mezőnyben bukkant fel egy még talán mai szemmel is különleges, különc széria: a Friday Night Lights, s lett sokak egyik, ha nem A KEDVENC sorozata... Bár sosem ért el óriás nézettséget a széria ezzel együtt mind kritikai, mind nézői oldalról egyöntetű szeretet veszi körül mind a mai napig!

Az alapsztori nem különleges, tipikus sportfilmes klisé: adott Dillon, a kitalált, poros texas-i kisváros, ahonnan kitörni kizárólag a sporttal, jelen esetben az amerikai focival lehet. Erre rájön még egy réteg, ugyanis új edzője van a városka kedvenc csapatának, és természetesen élet-halál harcot kel vívnia a kedvenceket mindennél és mindenkinél jobban szerető és ismerő közösséggel szemben. Hogy ez még ne legyen elég, jön a pilot végére a csavar, mely nem is oly meglepő!? Sokan mondhatnák, hogy giccses, melynek akár lehetne is alapja, de teszi mindezt olyan igényesen, cool zenékkel a sorozat, hogy fel sem rójuk neki a sok lemenő napot és a város utcáin autózós – többletértékkel nem rendelkező, de valóban hangulatos – vágóképeket!

A sorozat egyébiránt nem eredeti ötletből született: Harry Gerard”Buzz” Bissinger 1990-ben megjelent dokumentum-regénye szolgál alapul az őstörténetnek. Az egyébként Pulitzer-díjas író beköltözött a texasi Odessa városába 1988-ban, hogy a lehető legközelebbről szemlélhesse és dokumentálhassa a helyi középiskola focicsapatának szezonját. A könyv osztatlan siker lett, melyből 2004-ben Billy Bob Thornton főszereplésével leforgatták a sorozattal azonos című, hollywood-i filmet, hogy aztán több szereplőt is applikáljanak a sorozatba. Bár a film sikeresnek mondható a maga 60 milliós bevételével, a forgatókönyvíró Peter Berg elhibázott lépésnek vélte, így a forgatás után rögvest nekilátott a tv-formátumra való átírásához. Úgy gondolta, a filmes eszközök beszűkítik az egyébként rendkívül színes, mély, ezzel együtt realisztikusan ábrázolható történetet.

A FNL a kortárs amerikai kultúrára oly jellemző problémákat feszeget, mint például az oktatási finanszírozást, a család értékének kérdését, a rasszizmust, vagy éppen a drog, abortusz kérdését járja körbe. Semmi különlegesről nem szól a sorozat, csupán hétköznapi srácokról, lányokról, akiknek vannak álmaik, céljaik, amiket ilyen, vagy olyan módon szeretnének megvalósítani, de mint ahogy az életben is, mindez sosem megy egyszerűen…

A dráma művészi értékét nagyban növeli a sok eredeti helyszín a mesterséges díszletekkel szemben, amiknek az egyvelegét remekül használtak az alkotók a melankolikus hangulat megteremtéséhez. Így el tudták érni, hogy realisztikusnak érezzük a történet minden apró rezdülését, melyek nagyon jól passzolnak a megálmodott koszos, enyhén lepukkant, kisvárosi képhez. Ahol az ígéretekből már megjöttek az emberek. Ahol az év sikere egy újonnan nyitott autókereskedés. Ahol a mindennapi megélhetést jelentő olaj kifogyóban, és már csak az emléke van meg a dübörgő gazdaságnak…

A drámaiság egészen komoly méreteket ölt: mintha a szereplők közvetlen közelében állnánk, annyira valóságosak a jelenetek. Mindez a folyamatosan három kamerával és kiváló érzékkel megválasztott lencsékkel dolgozó operatőr érdeme, aki bár sokat rángatja a felvevőt, mégis ez az egyik legjobb eszköz, ami megteremti a semmihez sem fogható dokumentumfilmes hangulatot. Ezen kívül a produkció kreatív atyja, Jason Katims rendkívül szabadon használta és használtatta a forgatókönyvet: nem egyszer előfordult, hogy szabályosan eldobták a szkriptet, mert az improvizációval tudták garantálni a szereplők játékának természetességét.

Rajongásom másik tárgya a remekül megírt karakterekre irányul! Változatos érzelmi intelligenciával, rendkívül színes társadalmi és családi háttérrel rendelkező lányok és fiúk, nők és férfiak teszik kerek egésszé a sorozatot. Itt van a legnagyobb forma, a 17 éves, majdnem alkoholista Tim Riggins, a szülők nélküli tinédzser, aki bár nem vagy csak sírva beszél az érzelmeiről, ha nagy baj van, ő rá lehet leginkább számítani. Találkozhatsz az iskola legmenőbb párjával, Lylaval és Jasonnal, az ő helyzetük a legnehezebb és legbonyolultabb. Megismerheted a félénk, művészi beállítottságú 16 éves Mattet, aki egyedül él a szenilis nagymamájával, mert az apja tengerészgyalogosként szolgál Irakban. Mellőle nem hiányozhat a lúzer Landry sem, aki jószívű, de sokszor az agyadra fog menni! Megszeretheted Smash Williamset, a környék legtehetségesebb fekete futballistáját, akinek a dumája mindenkinél menőbb! Aztán láthatod a legjobb nőt a suliban, aki Tyra, és baromira le akar lépni Dillonból.  Nem mehetünk el szó nélkül a minden hájjal megkent, dilloni vállalkozó mellett sem, aki a régi idők bajnokcsapatának vezéralakja és a csapat fő patrónusa: Buddy Garrity. És természetesen meg kell említeni Coach Taylort és családját, akik a mérleg nyelvét képviselik: erős kezű edző, józan feleség, tini lánnyal - emlékezetes karakterek, remek viszonyrendszerben.

Így 2019-ből visszanézve sajnos kijelenthető, a színészek java eddigi karrierjük legsikeresebb időszakát épp a Friday Night Lights-cal töltötték 2006 és 2011 között, és nem sikerült szintet lépniük. Mindez alól talán Kyle Chandler, Jesse Plemons és Taylor Kitsch kivétel, akik bár szintén nem lettek A-kategóriás színészek, mégis el-elcsípnek olyan szerepeket meghatározó produkciókban, hogy hajlamos vagyok kifejezetten sikeresnek hinni őket a többiekhez képest…

Az első évad sikere után egyértelmű volt az NBC-nél, hogy lesz második évad. Az már más kérdés, hogy az akkori írósztrájk keresztül húzta a produkció elképzeléseit és az eredetileg az elsőhöz hasonlóan 22 részesre tervezett évad csak 15 epizódig jutott. Itt majdnem elkaszálták, de jött a kábelszolgáltató Direct TV és megmentette a FNL-ot a berendelt plusz három évadával, mely az amerikai sorozattörténet egyik legszebb és legkerekebb lezárását kapta meg 2011-ben!

Ha akartok kő kemény emberi sorsokat – valóban életszagúan – látni sorozatban kibontva, és nem rettentek meg az amerikai futballtól, mint körítéstől, feltétlen próbáljátok ki a FNL-ot! Életre szóló élményben lesz részetek, nem fogjátok tudni leállítani két rész között a lejátszót!